2017. február 20., hétfő

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Ruta Sepetys könyvei már régóta ott csücsülnek a polcomon. Habár tisztában vagyok vele, hogy egy mérhetetlenül tehetséges írónővel van dolgom, mégis mindig hátrébb került a várólistámon. Eddig!

Lehet, hogy morbidnak hangzik, de a második világháború mindig is nagyon érdekelt. Talán azért, mert a nagyapám és a nagymamám rengeteget mesélt az eseményről. Az egyik fiatal katonaként megjárta a frontot, majd a fogságot, a másik még gyermeklányként menekült a front elől. Egészen kisgyermekként belém ivódott, hogy az szovjet katonáktól menekülünk, és az amerikaiak a sonkát lekváros kenyérrel eszik. Sztereotípiák, mondhatnám, de sajnos az olvasott könyvek valahogy mindig megerősítik a nagyszüleim beszámolóját. 
Egy-egy ilyen regény elolvasása után mindig azon gondolkozom, hogy miként nem látják a világ vezetői, hogy mennyit tud egy háborúban szenvedni a nép, és miért kell néhány fanatikus miatt millióknak meghalni.

"A bűn egy vadász.
A remény egy vadász.
A szégyen egy vadász.
A félelem egy vadász.”


Négy ember, négy élet. Egy litván nővér, egy lengyel gyermeklány, egy porosz fiatalember, és egy Hitler hívő német a második világháború végén. Négyükben csak egy közös pont van, mindannyian túl akarják élni a háborút, és egyetlen reményük a Wilhelm Gustloff személyszállító hajó. A négy szemszögből megírt történet sokkoló és megrázó. A háború legnagyobb vesztesei a gyerekek, illetve a fiatalok. Ruta Sepetys nekik állít emlékművet ezzel a könyvvel. Megmutatja azt, amit az ilyen felfordulásban hamar elveszít az ember, az emberséget, hűséget, szeretetet. 
A valós esemény körül a négy főszereplő élete összefonódik, véglegesen. Miközben a szereplők szemein keresztül látjuk a rideg, kifacsart világot, mellettük a háborúban résztvevő nemzetek tragédiája is körvonalazódik. Értelmetlenül kioltott életek! Tragédiák, amik ellen nem lehetett tenni, és épeszűnek is nehéz lehetett maradni. Mégis egy rózsaszín sapkás lányka, egy rettegő csaló, és egy bűntudattal terhelt fiatal lány megmutatja, hogy túl lehet élni mindent, csak akarni kell.

Olvasás közben egyszer csak bevillant a Wilhelm Gustloff név, hogy hol hallottam. Onnantól kezdve csak azt mantráztam, hogy csak  ne szálljanak fel rá. Felszálltak...

Annyira szomorú, és mégis gyönyörű regény! Az olvasó igazi érzelmeket érez a könyv olvasása alatt, összetöri az ember szívét. Mégis kihagyhatatlan ez a könyv!
10/10
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 384 oldal
Fordította: Bozai Ágota

2017. február 12., vasárnap

Kate Morton: A tóparti ház

Kate Morton könyveit mindig szívesen olvasom, van valami plusz bennük, amiket kevés írónő tud létrehozni.

Sadie Sparrow londoni nyomozóként elkövet egy hibát, ami miatt kényszerszabadságra megy a nagyapjához Cornwallba. A lány nehezen tudja feldolgozni a munkahelyi és magánéleti problémáját, így amikor megtalálja az elvadult Loeanneth-et égető kíváncsiság lesz úrrá rajta, meg akarja tudni kik éltek itt. Hamarosan kideríti, hogy Edevane családé volt a birtok, akik 1933-ban történt családi tragédia óta nem jártak a házba. Eltűnt a család legkisebb gyermeke, és ezt a még életben lévő családtagok mostanáig sem tudták feldolgozni. 
Sadie nyomozó ösztöne fellángol a 70 éves esetet titokban újból előveszi, és megpróbálja megoldani azt, amit eddig senki nem tudott. Nyomozását a bűntudata is előreviszi, és megpróbálja felvenni a kapcsolatot az Edevane család híres krimiírónőjével, Alice Edevane-nel. Vajon a nő a könyveiben leírja, hogy valójában mi történt 1933-ban? Kinek az érdeke lehetett, hogy elrabolják a család fiúgyermekét? 

Kate Mortontól már megszokhattuk, hogy a múlt és a jelen váltakozva jelennek meg a lapokon, és így ismerhetjük meg teljesen a történetet. Cornwall nagyszerű választásnak tűnik, elvarázsolja az olvasót, ahogyan a tündérkertet is tartalmazó Loeanneth. A ház, a ház körüli kert, és a tó mind mind életszerűen jelennek meg, ahogyan az a rengeteg zümmögő bogarak is. Óhatatlanul arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekem is van egy ilyen menedékem, egy kedves zugom, ahol a családdal kint lehetek a természetben. Így volt az Edevane családdal is, egy szerelmes pár, később gyermekek és a csodálatos vidék. De biztos, hogy minden olyan szép és nyugalmas, mint ahogy a régi fényképeken látszik? Miféle titkok szállhatnak a ház és a tó körül?
Az írónő tökéletesen adagolja az információkat. Izgalmas, pörgős a cselekmény, nemcsak Edevane család titkaira derül fény, hanem Sadie-ra is, és így egyre jobban érthető az a fanatizmusa, ahogy ehhez a nyomozáshoz állt. Bevallom jó néhányszor én is szerettem volna ott lenni, érezni, szagolni Loeanneth illatait. Kate Morton a könyv végéig fenn tudta tartani az izgalmat, és nekem annyira tetszett, hogy még azt is megbocsátom, ami az utolsó lapokon történik, pedig kimondottan nem szeretem az ilyen szirupos dolgokat. Viszont itt, ebben a regényben még ez sem tűnt annak. 
A karakterek erősek, Sadie, és Alice a lehető legjobban vannak megjelenítve. Alakjuk kidolgozott, és az olvasó hamar megkedveli őket. Nekem még nagy kedvencek lettek a kutyák. ;-) Szinte kedvet kaptam én is a futáshoz.

Szerettem olvasni, és sajnáltam, hogy véget ért. Elvarázsolt, miközben én is meg akartam fejteni a  70 éves titkot. Kell ennél több? Ezt mindenkinek el kell olvasni!
10/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve 2016
Terjedelem: 512 oldal
Fordította: Borbás Mária


2017. február 6., hétfő

Kötök, kötögetek: Csősál

Egy hete csak kötögetek, hogy még tudja hordani a gyerkőc, mert lassan kitavaszodik, és értelmét veszíti a sál. Persze nem egy nagy valami amit csináltam, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy igazából évek óta nem alkotok semmit, és tavaly enyhén frusztrált már a dolog. Olyannyira, hogy most is jó néhány kreatív könyv kinyitva figyel rám az asztalról, mert kreatívkodnom kell!! Kicsit kényszeres (hehe), de olyan jó érzés. Mindig is stresszoldónak használtam ezeket, és most érzem mennyi feszültség felgyűlt bennem, és mennyire kikapcsol maga az alkotás folyamata. 
Úgy tűnik a kötés beválik, mert rövid idő alatt látványos eredményt tudok elérni. ;-)

2017. február 5., vasárnap

Lucinda Riley: A hét nővér (A hét nővér 1.)

Ennek a könyvnek a beharangozója nagyon jól sikerült. Olyan családregény féle, amiben az örökbefogadott lányok a nevelőapjuk halála után elindulnak megkeresni az igazi szüleiket, az örökbefogadás előtti életüket. Sorozatról van szó, aminek az első része a legidősebb lány Maia történetét meséli el.

Mivel a sorozat első kötete, így teljesen egyértelmű, hogy a regény első része igazából a lányokról és az apjukról szól. Megismerhettem belőle, hogy miként fogadta örökbe a csecsemőket, és milyen életet biztosítottak nekik. A lelki szemeim előtt megjelent a Genfi-tó, és az a tündérkert ahol felnőttek a lányok. Az apa halála mindannyiukat megviseli, valakit erősebben, valakit kevésbé. De összeköti a lányokat a szeretet, és az a különleges hagyaték, amit apjuk hagyott rájuk. Mindegyik gyermek egy borítékot kap, amiben a származásáról van néhány információ. Nekik kell eldönteni, hogy felkutatják-e a régi titkokat.  

Maia egy különleges lány, aki egy zavaros döntés miatt Rióba érkezik, ahonnan valószínűleg származik. Mindösszesen egy régi nyaklánc, és ismeretlen koordináta van a kezében, de már az első pillanattól fogva nem kétséges, hogy sikerült megtalálnia a szülőházát, a kérdés csak az, hogy ki tudja-e deríteni mi történt az anyjával. A felkutatásban segítséget kap egy író személyében, aki történetesen még egyedülálló is. 

Innentől kezdve két szálon indul el a cselekmény, a fejlődő Rió bontakozik a lapokon az 1920-as években, Izabela szemein keresztül láthattam azt a csodálatos világot. Fontos szerepet kap még a riói Krisztus szobor, mintegy történelmi háttérként szolgál a szerelmi történetnek. Meg persze a jelen, ahol Maia lassan felgöngyölíti fájdalmas múltját, és eközben rájön arra, hogy megbocsátani saját magának is tudni kell.

Mint már írtam engem kíváncsivá tett az, hogy különböző helyekről származó lányok elindulnak megkeresni az igazi múltjukat. De olvasás közben erős hiányérzetem támadt. Az apáról szinte alig tudunk meg valamit, és én naivan azt hittem, hogy a könyv végére azért kapok még valami kis információt róla, de nem. Pedig maga az örökbefogadás, a végtelenül nagy gazdagság, és a lányok kiválasztása mind-mind egy-egy nagy titok. Egyenlőre ebből semmit nem tudtam meg. Talán a következő részekben.
Maia és Izabela története egyszerű, és kiszámítható. Ebből kifolyólag nagy meglepetéseket nem tartogatott nekem a cselekmény, és igazából azonosulni sem tudtam egyikőjükkel sem.
Persze a célt elérte az írónő, mert kellemesen éreztem magam az olvasása alatt, illetve elég nagy valószínűséggel a folytatást is megveszem. Adok még egy esély ennek a sorozatnak, hátha kapok válaszokat a kérdéseimre.
8/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 488 oldal
Fordította: Kiss Ádám

2017. január 25., szerda

2017. január 24., kedd

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa (Isteni városok 1.)

Egy ideje a polcon figyel ez a könyv, és csak azért vettem a kezembe, mert a kiadó már a második részét reklámozza, én meg nem tudtam eldönteni, hogy folytatom a sorozatot vagy nem. Az igazság az, hogy egyszer már belenéztem, de pont a könyv elején található bírósági tárgyalás nemcsak a polisz kormányzójának a türelmét vette el, hanem az enyémet is. Csak egy kicsit unalmas. ;-) Szerencsére csak azt a néhány oldalt kell kibírni, és hirtelen egy izgalmas cselekmény kellős közepébe találtam magam.

Bulikov régen az istenek városa volt, de most már csak halvány képe az eredetinek, mert amióta Szajpúr leigázta a Kontinenst, és a kadzs megölte az isteneket, véglegesen megváltozott a világ. Az elnyomókból elnyomott, és az elnyomottakból új uralkodó réteg alakult ki, a világ pedig kifordult önmagából, elpusztítva azokat a dolgokat/lényeket, amiket a régi istenek hoztak létre. Szajpúr tűzzel-vassal űzi a mágiát, még beszélni sem lehet róla, mert hamar a börtönbe találhatja magát az ember. A történelmet a győztes átalakítja, és csak néhány kiváltságos ember férhet a tudáshoz, többek közt a nagy tiszteletnek örvendő Efrem Pangyüi, akinek a halálával kezdődik ez az igazán érdekes történet. Szajpúr egy titkos ügynököt küld álcázva Bulikovba, akinek az lesz a dolga, hogy megfejtse a halálesetet. Shara, az ügynök, nem is gondolja, hogy jelenlétével felborít mindent, és kénytelen rájönni arra, hogy amit tanult az őseiről és a világról, nem biztos, hogy igazak. 

Politikai intrikák, mágia, régi istenek egyvelege került a lapokra. Nekem folyamatosan a régi Szovjetunió jutott eszembe a nagy forradalmával, amikor mindent eltörölt ami értékes volt, többek közt a hitet is. Szajpúr ugyanezt műveli, elpusztít mindent amit fenyegetésnek észlel, bele se gondolva, hogy a tudást nem elzárni, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni. 
Az író egy csodás várost jelenít meg, ahol az égbe ágaskodó lépcsők torzók módjára maradtak fent, így hirdetve a régi, csodás várost, ahol 6 isten követői együtt éltek, isteneik csodáival egyetembe. Az itt élő emberek emlékezni akarnak a múltra, és ehhez a csonka város segítséget nyújt.
A szereplőket hamar megkedveltem, Shara alakja számomra jól kidolgozott, és jókat derültem azon, amikor levezette a feszültségét. Körülbelül én is úgy néztem a lapokra, ahogy Sharára néztek a többiek. ;-) 
A kormányzó, Mulaghesh egy vérprofi, én Scalzi John Perry (Vének háborúja) szereplőjéhez tudom hasonlítani. Kemény legény, pardon csajszi, akinek még ráadásul humora is van. Sigrud pedig maga a nyers erő, szívesen olvasnék róla is többet.
A cselekmény a kezdeti dög unalmas (számomra) felvezető után izgalmassá válik. Ahogy Bulikov lassan leleplezi titkait, úgy Shara is megismeri múltját, és el kell dönteni, hogy mihez kezd ezzel a tudással. Csak örülni tudok annak, hogy a második részt már februárban a kezembe vehetem, mert bevallom nagyon érdekel mi lesz Shara, és Mulaghesh sorsa.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 446 oldal
Fordította: Huszár András

2017. január 15., vasárnap

Susan Ee: End of Days - A vég napjai

Az Angelfall sorozat a szívem csücske. Az első rész magába bolondított, és még az sem érdekelt, hogy a főszereplő tizenéves. A második részt tűkön ülve vártam, és bár Rafi egy kicsit háttérbe szorult, de ez nem lett kárára a könyvnek. Tökéletesen felvezette a befejező részt. Ebből következik, hogy a harmadik részre már nagyon kíváncsi voltam, állandóan a kiadó honlapján böngésztem, hogy mikor jelenik meg az End of Days magyarul.


"Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek. Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?"


A harmadik kötet ott kezdődik ahol a második rész befejeződött, így az olvasó hamar belerázódik ebbe a különleges világba. Maga a cselekmény az elején egy kicsit belassul, de csak azért, hogy később csak kapkodhassam a fejem, annyi minden történik. Egy csomó kérdéssel indultam neki az olvasásnak, és már előre fentem a fogam, milyen jó lesz amikor kiderül minden. Az írónő tudott néhány meglepetést okozni, például akkor amikor kiderül, hogy Tündérmackó mire képes. A pokolba való alászállás egy érdekes fordulat, elég hátborzongatóra sikerült, de ezt már megszokhattam az írónőtől, hiszen úgy tűnik a félelmetes részek írása könnyebben megy neki, mint a romantikus részeké. Itt jött az első aha-élményem, hiszen a bukott angyalokat látván, már érthető Rafi vonakodása az ember lánya felé.
Külön élveztem, hogy az angyalok politikai csatározásaiba is pillantást nyerhettem, de sajnos azt gondolom, hogy az írónő bármennyire is igyekezett, nem tudta kellően megismertetni a világát. Nagy szívfájdalmam volt, hogy Penryn anyja nagyon keveset szerepelt, pedig alakja izgalmas, és igazából nincs megmagyarázva miért olyan amilyen. Lehet, hogy én gondoltam bele több mindent, de tudása és viselkedése azt sejtette nekem, hogy valamikor kapcsolatba léphetet a túlvilággal, vagy az angyalokkal. 
Egyre komolyabb és komolyabb harcok folynak az emberek és az angyalok között, a tét nagy, én mégis nem tudtam azonosulni a "nagy" csatával, sőt Du és Dam néhol idegesített, pedig ezidáig jókat nevettem rajtuk. Aztán a könyv befejezése betette nálam a kulcsot. Most komolyan!!! Csak ennyi!! Ezek az angyalok hova mennek, mit fognak csinálni? Mi lesz azokkal akik itt maradnak a Földön? Most már nem probléma a keveredés az emberekkel? Bah! Csak egy kicsit vagyok mérges! 
Annyi potenciál van ebbe a történetbe, csak épp nem aknázták ki. Igazán kár érte, mert így óriási hiányérzettel tudom csak zárni a sorozatot.
7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: AncsaT

Followers

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...