2018. április 1., vasárnap

Húsvét

Most már egy kicsit dühös vagyok az időjárásra, mert amikor az ember lánya egy kicsit szeretne a szabadban lenni, d- vitamint szerezni, rögtön esik az eső. Persze nézhetjük a jó oldalát is, nem esik a hó.
Na mindegy, legalább olvashatok!!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sok sok olvasást kívánok mindenkinek!!


2018. március 25., vasárnap

Vegyes vágott...azaz gondolatok néhány könyvről (Joseph Boyden, Lucinda Riley, Naomi Novik)

Nem titok, hogy szeretem az indiános könyveket, amikkel először gyermekkoromban találkoztam. Még most is időről időre szükségem van, hogy belemerüljek a "vademberek" világába. 
Ez a könyv azért tetszett nekem, mert egy fiatal jezsuita szerzetes szemén keresztül bepillantást nyerhettem az indiánok életébe. Mivel váltott szemszögű a történet, a másik két főszereplő Hóesés, egy irokéz kislány, akit az ellenséges huron harcos, Madár örökbe fogad, miután kiirtották a családját. Érdekes ez a világ, vad és a mai ember számára brutális. Bár  más könyvekből megismerhettem az indián szokásokat, de a mai napig rá tudok csodálkozni, meg tudok lepődni. 
Az olvasó megismerheti a 17. századi indián falut, társadalmát, szokásait, na meg a vakbuzgó, de alapvetően emberséges Christophe jezsuita szerzetest. Két kultúra feszül egymásnak, és mi olvasók tudjuk, hogy melyik fog győzni.
Jó kis regény ez, amit érdemes elolvasni.

"A ​fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…"

Lucinda Riley A hét nővér sorozatának második részéről van szó. Nekem az első rész kevésbé tetszett, de azért adtam még egy esélyt a sorozatnak. 
Ally D'Apliese egy érdekes nőszemély, kétségkívül sokkal erősebb személyiség, mint az első nővér, Maia. Talán ezért is tetszett jobban a második kötet. Ally nem hagyja, hogy mások irányítsák az életét, még akkor sem amikor tragédiák sorozata érik. A lány Norvégiába megy, hogy felkutassa az őseit, és hirtelen egy igazán érdekes történet kerekedik ebből a regényből. Elmondhatom, hogy ebben a könyvben nemcsak a múlt szál, hanem a jelen szál is izgalmas. Csak úgy faltam a lapokat, hogy megtudjam ki kivel volt és mikor. Edvard Grieg személye is megelevenedik a lapokon, na meg a gyönyörű Norvégia. És még a jelen szál is elvarázsolt!!! Szóval ez a második rész a bizodalmamat is visszahozta a sorozat folytatásához.

"A ​gyengeség pillanataiban találhatsz rá a legfőbb erősségedre
Ally D'Apliese épp egy viharosan induló szerelem kapujában áll, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek valódi gyökereikhez. 
Allyt egyik tragédia a másikba sodorja, és a kétségbeesett fiatal nő nem lát más választást, mint maga mögött hagyni mindent: Norvégiába utazik, hogy felkutassa a vér szerinti családját. 
Mi vár rá a fenséges szépségű országban? Mire jut egy százötven évvel ezelőtti életrajz elolvasása után, amely egy énekesnőről, Edvard Grieg világhírű zeneszerző múzsájáról szól? És milyen, az eddigi életét a négy sarkából kifordító, váratlan felfedezések várnak még rá Bergen festői partjainál?"

Már nagyon régen szerettem volna elolvasni Naomi Novik-tól a Rengeteget. Egy igazi felnőtt mese került a kezembe. Teljesen elvarázsolt, és észre se vettem, hogy kiolvastam. Pedig maga a cselekmény egyszerű mint a faék, de az írónő mégis élettel tudta megtelíteni a szokványos szereplőket és környezetet. Agnyeska kezdetben csetlik botlik, de lassan megismeri magát és a mágiáját. Észre sem veszi és a fordulatok közepébe kerül. Alakját hamar megszerettem, ahogyan Sárkány alakját is. Az elején lassan hömpölyög a cselekmény, aztán begyorsul és az olvasó csak azt veszi észre, hogy vége a történetnek.


"Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad."

2018. március 18., vasárnap

Dot Hutchison: Pillangók kertje

Még tavaly a Könyvmolyképző adventi akciójában vettem meg ezt a könyvet A testolvasó-val egyetemben. Bevallom nekem A testolvasó fülszövege és beleolvasója sokkal jobban tetszett, mint a Pillangók kertjéé. Igazából ez a könyv azért landolt a kosaramba, mert 2 db könyvtől ingyenes a szállítás. ;-)


Victor Hanoverian és Brandon Eddison FBI ügynököknek kell kihallgatni és felgöngyölíteni azt az ügyet, amiben egy csomó fogvatartott lányt szabadítanak ki egy titkos kertből. Ezeknek a lányoknak brutálisan szép, és részletgazdag pillangószárnyas tetoválás található a hátukon, amiből nincs egyforma. A lányok szemlátomást rettegnek és nem beszélnek az ügynökökkel, úgy tűnik közöttük van egy vezér, akire hallgatnak és figyelnek. A két ügynök kiemeli ezt a lányt a csapatból, és megpróbálják kihallgatni, hogy végre kiderüljön mi is történt velük. 
Maya a kezdeti ellenállás után lassan beszélni kezd, és olvasó előtt megelevenedik egy zsigerien gonosz férfi, a Kertész alakja, és a mesterséges világa, a Kert. 

Te jó ég!!! Hogy én mennyire élveztem ezt a regényt!!! A cselekmény szála ide-oda ugrik az időben, hiszen Maya nemcsak a Kertről és a Kertészről mesél, hanem megismerjük maga a lány életét is. Én is úgy jártam, mint Victor az FBI ügynök, aki először arra kíváncsi, hogy Maya esetleg nem egy beépített embere a Kertésznek, aztán ahogy fokozatosan kiderül, hogy mit csinál a férfi a lányokkal, ugyanúgy elborzadtam, majd tehetetlen dühöt éreztem, hogy a világban ilyen beteg emberek is élhetnek. 
A feszes tempójú történet végig fenntartja az izgalmat. Faltam a sorokat, hogy minél hamarabb megtudjam, hogy mi történt a lányokkal, és hogy tudták kiszabadítani őket. Maya elbeszéléséből nemcsak Viktor érzi, hogy valamit elhallgat, hanem az olvasó is. Folyamatosan gyártottam a teóriákat, hogy mi lehet az, amit Maya nem mond el. 
Igazából a szereplők közül csak Maya alakja van rendesen kidolgozva. A többiek a háttérben maradnak, hiszen ahogy bekerültek a kertbe, úgy kaptak nevet és pillangószárnyat, elveszítve az addigi igazi életüket, és belekényszerülnek egy képmutató, félelemmel és halállal teli világba, ahol túl kevés az idő és túl sok a borzalom ahhoz, hogy megismerjék  egymást a lányok.
Beteges, szigorú világban élnek, ahol a szabályok felrúgása egyenlő a halállal. A lányok/pillangók rövidke életükbe a Kertész megpróbál valami boldogságot is bevinni, de ettől még morbiddá válik a történet. Úgy tűnik ebből nincs kiút, de valami illetve valaki repedéseket okoz a Kertész jól megtervezett Kertjének a falán.

Azt hittem 10 pontos lesz ez a regény, de sajnos mégsem. A könyv végét mintha csak összecsapták volna, a szabadulás számomra túl elcsépelt, és túl kiszámítható lett. Ráadásul a magyarázat is suta, mintha az írónő maga sem tudta volna eldönteni, hogy akkor miért is ilyen vagány Maya. Kár érte.
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

2018. március 3., szombat

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Régen olvastam ennyire gyomorforgató könyvet, amikor érzi az ember, hogy lassan kihűl a vére, megáll a szíve, és fojtogatóvá válik a levegő. Ez a disztópiás történet egyáltalán nem jelent könnyed kikapcsolódást, sőt! inkább összetöri az embert, mégis megéri elolvasni.

Adott egy sziget, ahol egy kis közösség éli a mindennapjait. Ezen a szigeten a férfiak kiváltságosak, a nők fiú gyermekért imádkoznak, és az idősek, akikre már nincs szükség megisszák az utolsó italukat. Az Ősök szigorú szabályokat fektettek le, amiket a Vándorok keményen be is tartatnak. Mihelyst a lányok menstruálni kezdenek férjhez adják őket, legyenek akár 12 évesek. A családoknak csak egy céljuk van, hozzanak létre kettő egészséges gyermeket, és álljanak félre, amikor a közösségnek nincs szükségük rájuk. 

Négy lány életén keresztül ismerhettem meg az Ősök által létrehozott kis világot. Vanessa, Caitlin, Amanda és Janey fiatal lányok, akik különböző korúak és különböző társadalmi helyzetű családokban élnek. A váltott szemszögből megismert cselekmény ahogy egyre jobban kitárul, úgy borzadtam el én. Volt amikor nem akartam hinni a sejtésemnek, de a későbbiekben minden kiderül, én meg összetörtem, mert ilyen borzalom nem lehet, de mégis volt. Ezek a lányok valamit a szívük mélyén éreznek, hogy ez a világ amiben élnek rossz, és az Óföld talán nem is egy felégett pusztaság. Ezek a lányok a maguk módján ellenállnak annak az elnyomásnak, amit valójában a saját szüleiknek kellene elhárítani. Ezek a lányok olyan borzalmakon mennek át, és gondolnak természetesnek, amitől az olvasónak hányingere lesz. Ezek a lányok a végsőkig harcolnak a maguk módján, hogy megmutassák a többi lánynak, hogy talán van kiút a rémálomból.

Szeretném azt mondani, hogy a könyv végén fellélegeztem, de nem így történt, mert a rémálom még sötét és ragadós amiben nők vergődnek.

A legelvetemültebb szülőkkel találkozhattam a könyvben, ahol az anyák legtöbbször utálják a lányaikat, és rettegnek a férjüktől. A család fogalma itt valami groteszk összetartási jelkép, valami szörnyűséget rejtő sátor, ami ráborul a nőkre, és lassan kiszipolyozza őket.
Janey sorsa rendített meg a legjobban, az elszántsága, ahogy harcol a nővé válás ellen és a szabadságért. Caitlin az összes lehetséges módon bántalmazva van, amitől mint olvasó egyre rosszabbul éreztem magam. Amanda számomra egy halovány árnyék, aki kétségbeesetten próbál menekülni a sorsa ellen. Vanessa az, aki talán a "legnormálisabb" családban él, de itt is állandó a bántalmazás, mégis valamilyenféle szeretet van a családban. Bár a lány apja sem különb, mint a többi apa, de érezhető, hogy a vak hit mellett, Ő őszintén ragaszkodik a családjához.

Sajnos a világot egyáltalán nem ismerhettem meg, nem tudom miért hagyták ott az Ősök az Óföldet, miért alakították ki ezt a szektaféleséget, és a férfiak miért csinálják azt amit. Ez az olvasói tudatlanság, illetve csak sejtés végigkíséri az olvasót, és így még ütősebbé válik a történet.

Persze most kérdezhetnénk, hogyha ennyire brutális ez a könyv, akkor érdemes-e elolvasni? Egyértelműen igen, mert számomra az volt az üzenete, hogy a saját lányomat még önállóbbá, még erősebbé neveljem, hogy még véletlenül se engedje, hogy a jogaiban korlátozzák vagy diszkriminálják a női mivolta miatt. Hú...most legszívesebben harcos amazon lennék, és saját kézzel végeznék minden olyan emberrel, akik gyermekeket és nőket bántalmaznak!!!

Összegezve csak annyit írhatok, hogy egy igazán megrázó történet kis hibákkal.
9/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 308 oldal (ebook)
Fordította: Diószegi Dorottya

2018. február 4., vasárnap

Jane Corry: A férjem felesége

Mostanában pszicho-thrillereket olvasok, egész jól szórakozok rajtuk. Ez a könyv is azért került a várólistámra, mert az említett kategóriába tartozik.

A fiatal ügyvéd, Lily, alig tér vissza a nászútjáról, amikor egy különleges esetet adnak neki. Egy gyilkost kell védenie, aki már a rácsok mögött van különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért. Lily tehetetlenül figyeli, hogy a látogatások alkalmával egyre jobban vonzódik a furcsa ügyfeléhez. Már csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy felmentse a férfit, illetve dülőre jusson a házasságával kapcsolatban.

Carla egy édes kislány, akit elhanyagol az édesanyja és annak a ritkán látott barátja. Az iskolában mindenki gyűlöli az olasz származású, szegény lányt. Egyre jobban szenved a gyerek, de senki nem veszi észre a problémáit.

Mi köze van egymáshoz Carlának és Lilynek? Milyen következményei vannak az elhallgatott titkoknak? És nem utolsó sorban milyen következményei vannak a rossz döntéseinknek? 

Így olvasás után néhány órával már talán tárgyilagosan tudom értékelni ezt a regényt. Először is le kell szögeznem, hogy szerintem ez a könyv nem egy pszichothriller, de még krimi sem.  Ezért nagy csalódást okozott nekem. Viszont ha eltekintek attól, hogy mit vártam, és csak azt nézem, hogy mit kaptam, akkor egy egész jó családregényszerűséget olvashattam. Csak én nem ezt szerettem volna olvasni...

Lily és Ed házassága eleve kudarcra hivatott, hiszen rövid időn belül házasodtak össze, ráadásul Lily kamaszkori traumáját a mai napig nem tudta feldolgozni, és úgy tűnik Ed is csak el akarja felejteni a régi barátnőjét. Már a nászút sem úgy sikerül, ahogy a nő szerette volna, és Lily új munkája csak fokozza az ellentétet a két ember között. Bár végig titkok övezik a szereplőket, igazából hamar rájuk lehet jönni. Így azon sem lepődtem meg, amit Lily ügyfele mondott a tárgyalás végén. Annyira egyértelmű volt, ahogy az ügyvédnő viselkedése is a tárgyalás után.  A többiről ne már ne is beszéljünk. 
Igazából egy valamiben viszont tökéletes ez a regény. Az írónő sikeresen rámutat arra, hogy a hazugságok hova vezetnek, először csak kis füllentések magunknak, kegyes hazugságok, és észre sem vesszük, hogy az egész életünket behálózza a hamisság. Szintén tanulságos, amikor azt mutatja be az olvasóknak, hogy a bennünket ért traumákat fel kell dolgoznunk, ha kell segítséget kell kérni, de nem hagyhatjuk feldolgozatlanul, mert tönkretehet bennünket. 

Lelki tragédiák sorozatáról szól ez a regény, amiben egyetlen egy szereplőt sem tudtam megkedvelni. Mindegyik annyira sérült, és furán viselkedő, talán Lily az, akit egy kicsit közelebb engedtem magamhoz, de még Ő is annyira más. Carlától hidegrázást kaptam, Ed pedig egy igazi "tunyacsáp", aki mindenkibe keresi a hibát, csak épp saját magában nem. Bár nem vagyok igazságos vele, hiszen ha én élnék Lily mellett valószínűleg én is elveszíteném az inspirációmat. Van két ember akit összeköt a házasság, de kiegészíteni nem tudják egymást, csak kioltani. Borzasztó lehet így élni!!!

Egyszóval, aki szereti a családi drámákat, a lelki megpróbáltatásokat azoknak telitalálat ez a könyv. Istenem, de szerettem volna borzongani, egy kicsit ijedezni, gondolkozni a megoldásokon! De itt nem kellett. Kár, hogy krimi, és pszichothriller címkét kapott. Nem kellett volna.
7/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett

2018. január 7., vasárnap

Helló 2018

Mivel az ünnepek alatt végig beteg voltam, ezért hipp-hopp eltelt a karácsony és a szilveszter is. Még most sem vagyok igazán jól, de legalább már kapok levegőt. ;-) Na akkor nézzük mi volt 2017-ben.

Nyugodtan elmondhatom, hogy elég mozgalmas volt a 2017-es év. Kezdve azzal, hogy Gyerkőccel az év elején készültünk a központi felvételire, és a szóbelire. Elég megterhelő volt a 4.-es gyereknek is, de szülőként Apjukkal teljesen szétizgultuk magunkat. Persze tudtuk, hogy igazából nincs tétje, hiszen ott van még előttünk a 6 osztályos, és a 4 osztályos gimnáziumok is, de állandóan ott motoszkált az agyunkban, hogy mi lesz ha a kudarcot nem tudja feldolgozni a gyerek . Szerencsére erről nem volt szó, és Apjuk mája rendesen dagadt, amikor a szóbelin csak folyamatosan dicsérni tudták a lányát. Nem lenne elég izgalmas ez a felvételi procedúra, ha a felvételt  nyerő levél láttán még utoljára nem gondolkozna el a szülő, hogy biztos jót tesz-e a gyereknek, ha elviszi. A végén vittük, és nem bántunk meg semmit, se a Gyerkőc, se mi. Eddig minden ok. ;-)

Tavasszal nagymamám egyre rosszabbul lett, és sajnos nyár elején elveszítettük. :-(

Gyerkőc továbbra is vív heti 4 alkalommal. Eléggé leterhelt, azaz totálisan leterhelt, és ismét szülőként folyamatosan dilemmázunk, hogy csökkentsük-e az edzések számát. Az edző szerint tehetséges, de még mindig mentálisan nem tudja összeszedni magát a versenyen. Iszonyúan hiányzik egy sportpszichológus, aki meg tudná tanítani azokat a gyakorlatokat, aminek a segítségével a stresszt oldaná. Bár néha sikerül, mint az országos bajnokságon, ahol egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett. Most korosztályt váltott, és mi abban bíztunk, hogy milyen jó lesz, mert magas lányunk van. De nem, az 1 évvel idősebb lányok másfél fejjel magasabbak Gyerkőcnél. Pedig a 11 éves lányom csak 2 cm-rel kisebb, mint én, azaz 166 cm magas. Lassan megint én leszek a legkisebb a családban. ;-)

Olvasni nem nagyon volt időm. 2017-ben 51 db könyvet olvastam, ez 21.130 oldalt jelent. Idén sikerült túltennem magam azon, hogy alig érem el a bűvös 50-es számot, és alig veszek részt a kihívásokban. Tavaly a fantasyt, és a sci-fi-t előnyben részesítettem, olyannyira, hogy december hónapban megéltem azt, hogy hidegrázásom lett ezektől. Most igyekszem más műfajú regényeket keresni.

A legnagyobb benyomást a következő könyvek okozták:
  1. Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
  2. Ian McDonald: Luna
  3. Carlos Ruiz Zafón: Marina
  4. Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Mindegyik olyan élményt nyújtott, amit nem felejt el az olvasó. Érdekesek és izgalmasak. Persze az 51 db könyvből szerencsére, csak néhány volt igazi baklövés.

  1. Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú
  2. Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve
Szóval szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak ez a két regény vágta ki nálam a biztosítékot.

Na és mit szeretnék 2018-ban?

Bevallom jelentkeztem egy nagyon érdekes kihívásra. Ez az Antik & vintage kaland könyv- és fonalmolyoknak. A lényege az, hogy nemcsak könyveket kell olvasni egy adott korszakból, de kreatívkodni is szükséges. Én a keresztszemezést választottam egyenlőre, aztán meglátjuk. Már el is olvastam az első korszak könyvét, a nagy kedvencemet a Büszkeség és balítéletet. Először egy könyvjelzőt készítettem volna Lizzyről, de aztán rájöttem, hogy nem lesz időm rá. Ezért marad egy medál, csak azt is el kéne készíteni. Remélem nem bukom bele a kihívásba... már ennyi elég is lenne 2018-ra.

2017. december 25., hétfő

Boldog Karácsonyt!!!!



Minden kedves olvasómnak BOLDOG KARÁCSONYT kívánok!!!!


Nagyon, nagyon vártam a Karácsonyt, de 24. reggel már éreztem, hogy ez nem lesz a napom. A megfázás őrült erővel tört ki rajtam, a sütiket alig tudtam befejezni, és a családi ebédnél is csak sóhajtozni tudtam, mert egyre rosszabbul éreztem magam. Délután a gyerkőc új társasjátékával már nem is tudtam játszani, mert lázas lettem. Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek arra, hogy immár néhány éve én mindig beteg vagyok Karácsonykor vagy Szilveszterkor. Öröm az ürümben, hogy a két napos szilveszterem legalább jobban fog telni, hiszen addigra jobban leszek. Az már kevésbé tetszik, hogy lemondtuk a vendégeket, szégyelltem is magam miatta, de semmi értelme a vendégségnek, hiszen csak elfertőzöm az embereket.
Tehát a Szentestém az ágyban telt, enyhe bódulatban a gyógyszer miatt, és a mai napom is, de szerencsére érzem, hogy elkezdődött valami változás, vagy nagyon jól bebeszélem magamnak. Muszáj, mert egy meglepetés szülinapra vagyunk hivatalosak, és nem szeretnék arról hiányozni. Na de elég a rinyálásból...nézzük a jó oldalát, van időm olvasni!!!

2017. december 20., szerda

John Scalzi: Az összeomló birodalom (...Szösszenet)

Be kell vallanom, hogy régen nagy Scalzi-fan voltam, de a Vének háborúja sorozat utolsó részeinél, illetve a Vörösingesek könyve után, egy kicsit megcsappant az író utáni érdeklődésem. Ettől eltekintve azért szinte automatikusan rendelem az éppen megjelenő könyveit. ;-)
Summa summarum félve kezdtem el olvasni Az összeomló birodalmat.

"A világegyetemünket a fizika törvényei uralják, így nem lehetséges a fénysebességnél gyorsabb utazás. De egy dimenziókon túli mező, az Ár felfedezése mindent megváltoztat. Az emberiség elérheti a téridő bizonyos pontjait, melyeken át számtalan naprendszerbe eljuthat. 
Az emberiség kiárad a Földről az űrbe, idővel megfeledkezik a gyökereiről, és új birodalmat alapít, az Egyesülést. Alapelvük, hogy egyetlen emberi előőrs sem maradhat meg a többi nélkül. Ez biztosítékot jelent a csillagközi háború ellen, de egyben az uralkodás záloga is a birodalom vezetősége számára – a rendszer azonban nem hibátlan, és erre néhányan rájönnek. 
Egy tudós az élete kockáztatásával próbálja tudatni az uralkodóval, hogy a birodalom az összeomlás szélére került. Az egyik kereskedőház sarja ördögi összeesküvés nyomaira bukkan. Az Egyesülés új császárnője pedig veszélyes hazugságokkal és árulással kénytelen megküzdeni, miközben körülötte kitörni készül a forradalom. Míg mindhárman versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék az emberi civilizációt, az ellenfeleiknek egészen más terveik vannak. "


Az előszó elolvasásakor úgy éreztem, hogy Scalzi a határidő betartása miatt írt valamit, de az olvashatatlan. Lázadási protokoll? Ár? Mi van?

A több szálon futó cselekmény először zavaró volt. Nem értettem mi az összefüggés a Mezsgye, az Origó és a Lagos-házzal, aztán minden kitisztult, és elkezdtem élvezni a történetet.
Akkor már nem zavart, hogy a hajók nevei hasonlatosak Ian M. Banks Kultúra sorozatában található hajónevekhez, hogy Kiva száját ki kellene mosni, és hogy a történet egyszerű mint a faék. Scalzi humora jó és élvezetes, minden más háttérbe szorul. Persze ehhez az is kell, hogy ne akarjunk egy igazi, komoly sci-fit olvasni, mert ez nem az. Itt a szórakozás a lényeg, hogy az olvasó néhány órára jól érezze magát. Hiszen a kereskedőházak hatalmi harca, elfelejtett (vagy mégsem) tudós történet szálak nem tudnak olyan mélységet adni, ami egy komoly sci-fihez kell.

Kezdéskor a rossz szájízt hamar felváltotta a mosolygás, majd a nevetés. Örülök, hogy bizalmat szavaztam Scalzi új sorozatának.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 312 oldal
Fordította: Benkő Ferenc


2017. december 17., vasárnap

Advent III.

Lassan itt a Karácsony, és én is a héten megkaptam az utolsó könyvcsomagomat. Bevallom a legjobban Dan Simmons könyvét vártam, az az ember egy csoda, a könyvei letehetetlenek.


A téli szünetben szeretném elkezdeni olvasni, remélem akkor mindenki békén hagy, nem kell kikérdeznem a gyereket, nem kell játszanom Szivaccsal, és egyébként is ne szóljon senki hozzám. ;-)
Valahogy az év vége fele egy kicsit tömegundorom van, alig tudom rávenni magam, hogy elmenjek a boltba. Az a tömegnyomor ami ott van! Sajnos nem vettem meg a sütéshez csomó mindent, amit pótolnom kell, pedig a jövőhét teljesen be van táblázva.

Lehet, hogy Szivacs megfázott, ami elég gáz. Egyrészt sajnáljuk a kutyát, másrészt szilveszterezni vinnénk magunkkal, ami két napos lesz, és baromira hideg szokott lenni, mert folyamatosan a szabadban vagyunk. Csak Szivacs ezt nem fogja díjazni, különösen ha akkorra gyógyul meg, itthon meg nem hagyhatjuk. Totál úgy érzem, mintha egy kisbabám lenne, aki most húzta keresztül a terveinket. 



Anne Frasier: A testolvasó

Nagyon kevés krimit olvasok, női pszichothrillereket meg szinte egyáltalán nem. Anne Frasier könyvével egy véletlen során találkoztam, amikor beleolvastam a regénybe, és az a néhány oldal kiváltotta bennem a hörcsögöt. Nekem ez kell!!!

Jude Fontaine nyomozó három évig élt egy emberrabló kezei között. A fiatal nő az életben maradásért teljesen kikapcsolta az érzelmeit. A véletlen folytán sikerül megszöknie a fogvatartójától, és hamar rájön arra, hogy különleges adottsággal rendelkezik, képes mások testéből olvasni. Felépülése után visszatér a rendőrség kereteibe, az új társa Uriah Ashby lesz, aki kételkedik benne, hogy pont a gyilkosságiakhoz kellene tenni a nyomozónőt, hiszen alig telt el egy kis idő a szabadulása után. A férfi lesz a legjobban meglepődve, amikor azt látja, hogy újdonsült partnere egy halott lány megtalálásakor szinte azonnal kizárja az öngyilkosságot. Ashby kénytelen lesz elismerni, hogy bármennyire is fura az új Jude, de mégis neki van igaza, valaki meggyilkolta a lányt. A nyomozás alatt a partnerek egyre jobban megismerik egymást, elfojtott félelmeiket és titkaikat. Mindkettőjükből csak a legjobbat hozza ki a partnerség, és talán Jude és Uriah is el tud indulni a gyógyulás útján. Teljesen véletlenül a nő rájön arra, hogy egy sorozatgyilkos járkál Minneapolis utcáin, és ezzel a felfedezéssel veszélybe sodorja saját magát. A felépülése mély repülést vesz, és úgy tűnik teljesen egyedül maradt, senki nem segít az ügy felgöngyölítésében. Vajon képes lesz megoldani a bűntényt?

Ha eltekintünk egy sarkalatos hibától, miszerint 4 hónap alatt sikerül Jude-nak felépülnie mindazon borzalmakból amin átment a három év alatt, akkor egy izgalmas történetet kaphatunk. Először féltem, hogy nekem ez nem megy, folyton Shanara barátosném jutott eszembe, amikor egy könyv kapcsán Ő azt nem tudta felfogni, hogy egy nemi erőszak után, hogy lesz kedve a nőnek szexelni. Most pont így éreztem én is. Akit három évig megerőszakolnak, kínoznak stb., az az ember hogy tud a gyilkosságiakhoz visszatérni. De nagy nehezen lenyeltem a békát, és elkezdtem más szemmel nézni a könyvre. 
Nagyon olvastatja magát, és ez köszönhető az izgalmas cselekménynek, na meg a két főszereplőnek. Jude szikár, érzelemmentes alakja ha nem is tudta a szívembe lopnia magát, de az biztos, hogy valamiféle kezdődő tiszteletet kezdtem érezni iránta, hogy nem adta fel, még akkor sem, amikor ismét ellene irányulnak a fenyegetések. Számomra egyértelműen Uriah a fény és a melegség (nemcsak a neve miatt), habár Jude mellett inkább asszisztáló szerepet kapott az írónőtől. 
Bár a cselekmény izgalmas, mégis egyszerű, könnyen kikövetkezhető, de olvasóként kíváncsi voltam arra, hogy Jude mikor jön rá az igazságra. Ebből kifolyólag meglepetést nem tudott okozni, de egy kellemes délutánt el tudtam tölteni a könyvvel.
Nem tudom milyenek a női pszichothrillerek, de ettől a regénytől nem borzongtam, az írónő csak sejteti, nem az olvasó képébe tolja a naturalisztikus borzalmakat. Jobb is így, ha félni szeretnék akkor Nick Cutter könyveket olvasnék. 
Összességében azt mondhatom, hogy aki kedveli a kevésbé brutális krimiket mindenképp jól jár ezzel a regénnyel. 
8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 360 oldal
Fordította: Beke Zsolt

2017. december 6., szerda

Alastair Reynolds: Lassú lövedék (GABO SFF Zsebkönyvek 1.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény?

Alastair Reynolds számomra eddig ismeretlen volt, bár a nevével már sokszor találkoztam, és azt is tudom, hogy elismert sci-fi írónak számít. Azt gondoltam itt az idő megismerni az írásait, ez a kisregény talán kezdésnek jó lesz.

Végre befejeződött egy olyan háború ami több száz világot és naprendszert érintett. Szkur, egy háborús veterán csak a családjához szeretne visszatérni, amikor elszakadt a csapatától, és egy öntörvényű, agresszív ellenséges csapatba botlik. A vezetőjük különösen kegyetlen, és lassú, kínokkal teli haldoklás vár a katonanőre, de a szerencse mégis Szkurnak kedvez, életbe marad, és egy szökkenőhajó fedélzetén tér magához. Csak van egy kis bökkenő, ez a hajó egy fegyencjárat, amiben a háború két oldalán lévő katonai söpredéket tárolták, és most felébredtek. Úgy tűnik ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a hajó rendszere megsérült, valami nem stimmel, és amikor kiderül az igazság, csak sokkolni tudja Szkurt és kis csapatát. Ráadásul a hajón tartózkodik az az ember is, aki meg akarta ölni. Vajon sikerül életben maradnia?

A fülszöveg kellően felcsigázott, és az első oldalak csak úgy beszippantottak Szkur világába. Nagyon tetszett a narráció, még akkor is, amikor már a legelején rájön az olvasó arra, hogy egy visszaemlékezést olvasunk, azaz a főszereplő él és virul, és ha azt gondolnánk, hogy így nem érdekes, akkor fel kell hívnom mindenki figyelmét arra, hogy a könyv vége azért tartogat még meglepetéseket.
Egy 2017-es kisregényről van szó amiben nem lesz meglepő, hogy vallási témát dolgoz fel többek közt az író. A címben szereplő lassú lövedéknek a központi szerepe, az emberek identitásának megőrzése kellően izgalmas lehetne, de nekem sajnos nem volt. A cselekmény egyszerű, kikövetkezhető (a végét azért nem), pontosan ezért a figyelmemet nem tudta felkelteni. Valahogy kidolgozatlannak tűnik a világ, mintha egy kulcslyukon kandikálnék be, és csak egy szűk sáv látszódna belőle. 
Meg kell dicsérnem a borítót, nagyon jól illik a cselekményhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ez a kisregényt. Bár vannak hibái, mégis kellemes élményt nyújtott.
7/10
Kiadó: GABO 
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 200 oldal
Fordította: Tamás Gábor
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...