2009. február 1., vasárnap

John Galsworthy: A Forsyte Saga 1.


Anno Apjuk még udvarolt nekem, amikor egy héten 2x felmentünk a nagymamámhoz, hogy ne legyen egyedül. Valahogy úgy hozta a sors, hogy pont akkor ment a tv-ben a könyvből készült sorozat. Mivel nagyi nézte, így mi is bekapcsolódtunk, igaz nem előről láttuk a filmet. Mindig vettünk mogyorót, ropit, felsétáltunk nagyihoz, és közös ropogtatás közben néztük, hogy mi fog történni a Forsyte-okkal.
Itt volt már az ideje, hogy el is olvassam a könyvet. ;-) Az Ulpius-ház 2006-ban jelentette meg az első részt, és sajnos azóta sem történt meg a többi kiadatása.
A regény a 19. század végétől követi a Forsyte család mindennapjait. Tipikus angol, jómódban élő család a Forsyte, tele képmutatással és birtoklási vággyal. A terjedelmes család még egymás közt is titkolózik, és próbál megfelelni az angol normáknak. Így lehetséges az, hogy az öreg Jolyon inkább lemond évekre egyetlen fiáról, mint elfogadja gyermeke választását, és Soamesnak még esélye sincs, hogy megértse és igazából szeresse feleségét. Mégis a változás szele (köszönhetően Soames felesége és Jolyon unokájának a vőlegénye közötti afférnak), az öreg Jolyont eléri, és felkeresi rég nem látott fiát, és annak gyerekeit. Visszaállítja örökösének tékozló gyermekét és annak családját, és az utolsó éveit boldogan tölti közöttük.
Aki szereti a családregényeket, és a múlt század eleji Angliát, akkor kellemes olvasnivalót vehet a kezébe. Én már nagyon várom a folytatást.

4 megjegyzés:

Anni írta...

De ugye tudod, hogy létezik teljes (?, ezzel a szóval mindig csínján kell bánni) magyar fordítás/ kiadás a Világirodalom Klasszikusai sorozatban (saccra 70-es évek második fele, nyolcvanas évek eleje lehetett a kiadás időszaka)?
Egyébként (kedvelt kérdésem e témában) Soames karakteréről hogy vélekedsz?

phzs írta...

Melyik változatot láttad? Mert a kettőben szinte két különböző Soames szerepel.
Könyvtárban biztosan megvan, több kiadása is volt, jó olvasmány, gyorsan elfogy a többszáz oldal.
Ma már inkább azon csodálkozom, hogy Galsworthy Virginia Woolf és James Joyce kortársa volt... Vagyis tulajdonképpen őt kompletten hidegen hagyta a huszadik század. Mondjuk ez látszik is a regényen, minden ami 1914 után történik, az szemmel láthatóan túl dekadens az írónak.

amilgade írta...

Anni: Tudom, de lusta voltam utánajárni a dolognak! ;-)Most viszont itt az ideje.
Soames: Szörnyen sajnálom őt. A látszat rabja, ha érted mire gondolok! ;-) Pedig tele lenne érzelmekkel. Képtelen bármin is változtatni, mert attól fél, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Én nem tartom egy agresszív szörnyetegnek. Igaz, csak az első kötetet olvastam, és nem tudom mi lesz a folytatásban. A filmet is elég rég láttam már, csak részletekben emlékszem a cselekményre.

amilgade írta...

phzs: Az 1967-es sorozatról írtam. Nekem a 2002-es feldolgozás nem tetszett. Nem is néztem, mert idegesített egy csomó szereplő (azaz színész).

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...