Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Pár óra alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni, ha mégis, a gondolataim csak a könyvnél jártak.
Bár nem ismerjük meg az igazi Afganisztánt, és az ott élő embereket, mégis valami betekintést nyertünk a 70-es évek afgán elittjének a mindennapi életébe. Főhősünk Amir, a 70-es években gazdag kisfiúként él Kabulban. Egyetlen igazi barátja van Hasszán, aki szolgaként él náluk az apjával együtt. Hasszán tiszta szívvel ragaszkodik Amirhoz, nemcsak urának, hanem barátjának is tekinti a gazdag fiút. Ha kell védelmezi a többi fiútól, de magára vállalja azokat a csínytevéseket is, amikről tudja, hogy Amir apja dühös lesz. Amir érzései számára nem egyértelműek. Bár szereti Hasszánt, mégis a társadalmi különbségektől nem tud teljesen elszabadulni, így fordulhatott az is elő, hogy hagyja Hasszánt megalázni, nem siet a segítségére, pedig tudja, hogy ellenkező esetben Hasszán akár az életét is feláldozta volna érte. Később megbánja tettét, gyáva, hazudós, jellemtelen embernek tartja magát, de képtelen arra, hogy őszintén beszéljen erről az apjával, inkább a hazugságokba menekül. Úgy érzi a barátság szétszakadt.
Amir Amerikába menekül az apjával, mivel az oroszok betörnek Afganisztánba. Új életet kezd, próbálja az emlékeiből kitörölni a régi életét. De a múlt kinyúl érte, visszamegy a tálibok Afganisztánjába, és megmutathatja, hogy nem gyáva, jellemtelen ember.
Valójában fogalmam nincs hogyan éltek az emberek Afganisztánban. Azt sem tudom, hogy mennyire valós ez a könyv. Mindenesetre elgondolkoztató, ha igaz a könyv, hogy a 70-es években létezett még ilyen "feudálisnak" mondható úr-szolga viszony. Na meg persze a nagyfokú szegénység a szolgák között. Az is elborzasztó, hogy az oroszoknak, na meg a táliboknak, sikerült még nagyobb nyomorúságba dönteni az afgán embereket. Az etnikai tisztogatásról már nem is beszélve. Szerencsétlen nép, akik még most sem élhetnek békében az országukban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, a valós vagy nem valós igazával együtt.
Bár nem ismerjük meg az igazi Afganisztánt, és az ott élő embereket, mégis valami betekintést nyertünk a 70-es évek afgán elittjének a mindennapi életébe. Főhősünk Amir, a 70-es években gazdag kisfiúként él Kabulban. Egyetlen igazi barátja van Hasszán, aki szolgaként él náluk az apjával együtt. Hasszán tiszta szívvel ragaszkodik Amirhoz, nemcsak urának, hanem barátjának is tekinti a gazdag fiút. Ha kell védelmezi a többi fiútól, de magára vállalja azokat a csínytevéseket is, amikről tudja, hogy Amir apja dühös lesz. Amir érzései számára nem egyértelműek. Bár szereti Hasszánt, mégis a társadalmi különbségektől nem tud teljesen elszabadulni, így fordulhatott az is elő, hogy hagyja Hasszánt megalázni, nem siet a segítségére, pedig tudja, hogy ellenkező esetben Hasszán akár az életét is feláldozta volna érte. Később megbánja tettét, gyáva, hazudós, jellemtelen embernek tartja magát, de képtelen arra, hogy őszintén beszéljen erről az apjával, inkább a hazugságokba menekül. Úgy érzi a barátság szétszakadt.
Amir Amerikába menekül az apjával, mivel az oroszok betörnek Afganisztánba. Új életet kezd, próbálja az emlékeiből kitörölni a régi életét. De a múlt kinyúl érte, visszamegy a tálibok Afganisztánjába, és megmutathatja, hogy nem gyáva, jellemtelen ember.
Valójában fogalmam nincs hogyan éltek az emberek Afganisztánban. Azt sem tudom, hogy mennyire valós ez a könyv. Mindenesetre elgondolkoztató, ha igaz a könyv, hogy a 70-es években létezett még ilyen "feudálisnak" mondható úr-szolga viszony. Na meg persze a nagyfokú szegénység a szolgák között. Az is elborzasztó, hogy az oroszoknak, na meg a táliboknak, sikerült még nagyobb nyomorúságba dönteni az afgán embereket. Az etnikai tisztogatásról már nem is beszélve. Szerencsétlen nép, akik még most sem élhetnek békében az országukban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, a valós vagy nem valós igazával együtt.
Megjegyzések