Marlena De Blasi: Ezer nap Velencében


Életem első gasztro regény élményét Susan Loomisnak köszönhetem! Meghatározó volt, és már akkor eldöntöttem, hogy ebből a műfajból még többet is el fogok olvasni. Mivel Olaszország, illetve az olasz ételek mindig érdekeltek, ezért erre a könyvre esett a választásom. Bár ne esett volna!!!! De Blasi asszony fontosabbnak tartotta szerelmének történetét, mint Velence, illetve az ételei leírását. Olyan sokszor előfordul a dohányzás a könyvben (egyáltalán nem zavar, ha dohányoznak az emberek), és olyan mennyiségben, hogy a friss zöldségek, és illatos ételek helyett, szúrós szagú, és szürke színű szobákban képzeltem el magam, és lassan megfulladtam a cigeretta által kibocsátott füstben. Harmadrendű romantikus regénynek kell titulálnom e alkotást.
Egyébként a szori a következő: Az ötvenes éveit taposó Marlena Velencében megismerkedik Fernandoval, első látásra szerelem mindkettőjüknél. A hölgy felad mindent a férfiért, és Velencébe költözik, ahol nehezen ismeri meg a szokásokat, de mégis sikerül igazi olasz esküvőt megszervezni és lebonyolítani, és úgy élnek együtt, mint két galamb...és...és
Csendben megjegyzem, hogy voltam annyira "okos", hogy megrendeltem a folytatását is. Gondolkoztam rajta, hogy hagyom a fenébe, porosodjon a polcon, de aztán mégis elővettem. Ezer nap Toszkánában, és IGEN!!!!!! Ilyennek kéne lenni a Velencésnek is!!!! De erről majd később!!!

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések