Lev Tolsztoj: Feltámadás

Nyehljudov herceg egy esküdtszéki tárgyaláson meglátja ifjúkori szerelmét, akit Ő csábított és majd hagyott el. A lány az esett következményeként rossz útra tért, egy nyilvánosházba került, és most gyilkosság miatt áll a bíróságon. Az ítélet kényszermunka Szibériában. A hercegben felébredt a bűntudat, és mindent megtesz a lányért hogy felmentse, és ezt a szándékát még az is megerősíti, hogy az ítélet nem volt körültekintő, valójában a lány nem követett el semmit.
Nyehljudov ráébred kiváltságos helyzetére, és meglátja az orosz igazságszolgáltatás problémáit. Megismeri a szegény emberek életét, és arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme ilyen formában büntetéseket kiróni, mivel így még több "gazember" kupálódik ki a börtönökben.

Tolsztoj a szemünk elé tárja az orosz főnemesek (gazdagok), és a szegény emberek világát. Megmutatja, hogy a fiatal gazdag emberek miként válnak fásulttá, és lépnek be a hivatalnokok szürke világába.
Rettenetes szegénységet, és butaságot tapasztalhatunk az orosz szegényektől. Eleve elrendeltetettnek gondolják helyzetüket, és az a néhány "politikai" fogoly sem tud abban megegyezni miként kellene a világot megváltoztatni. Saját maguk sem hisznek az orosz nép erejében, még. (gondoljunk később az orosz forradalomra)

Elmondhatom, hogy hónapokba tellett elolvasnom ezt a regényt, mivel pont a nyaralásunk előtt kezdtem el olvasni, és a témájából kifolyólag nem vittem magammal. Még az elején a herceg és a lány oldaláról látjuk a világot, később szinte szocialista propaganda anyaggá alakul (most mindenkitől nagy bocsi). Nem tudom miért érzem így, talán már túl sok információt ad az orosz nép szenvedéseiről. Tolsztojtól már olvastam jobb regényt is (pl. Első Péter). Egy darabig biztos nem veszem a kezembe.