Monaldi & Sorti: Secretum
Itt a sorozat második része! 17 év telt el Atto Melani és a kis szolgafiú találkozása óta. 1700-ban járunk a Spada villában, ahol nemcsak egy esküvő látványos előkészületeit és megvalósítását láthatjuk, hanem bepillanthatunk Melani újabb cselszövéseibe is.
A főszereplők azonosak, csak az apát öregebb a szolgafiú tapasztaltabb lett a 17 év alatt. A változás csak annyi, hogy még az első részben fogalmunk nincs mire akar kilyukadni Monaldi és Sorti, addig a Secretumban már az első soroktól kezdve tudjuk, hogy ki lesz az új pápa, illetve, hogy ki fog törni a spanyol örökösödési háború. Atto Melani megjelenése a villában világossá teszi számunkra, hogy a francia király keze belenyúl a pápaválasztásba, és az örökösödésbe. Érdeklődve olvastam a regényt, hogy milyen csavart/titkot akarnak leleplezni az írók, hisz elvileg mindenről tud az olvasó.
Már megszokhattuk, hogy Monaldi és Sortiék részletgazdagon írnak le szinte mindent, bevallom nekem annyira részletgazdag néha, hogy gyakran Victor Hugo jut eszembe a Secretum olvasásakor, mivel az Hugo regényeknél is lapokat szoktam átlapozni annyira nem érdekel a (szerintem) a cselekményhez nem szorosan kapcsolódó leírások. Viszont nálam pozitívum, hogy egy csipetnyi misztikumot is beleraktak a második részbe, ami csak javítja szerintem az egyébként lapossá váló történést. Pont ezért a misztikumért olvastam tovább a könyvet, a vége felé már habzsolva, hátha kiderül a titok, mert számomra ez lett volna a nagy TITOK. Nem derül ki. Egy fura, egyáltalán nem méltó magyarázatot találhatunk a misztikumról, annyira nem, hogy keserű szájízt hagy az embernél. Többre vártam. A titok érdekes, de nem titok, hisz eddig is tudtunk mindent, ha nem is ilyen egyértelműen, de sejteni a Károly halála óta mindenki sejtette.
Összegezve azt mondhatom, hogy a nagyobb a füstje mint a lángja, sajnos. Vérlázítóan drága könyvről van szó, meglovagolták a regény körüli "hisztériát", de ezzel csak annyit értek el, hogy a következő részeknél én már nem leszek hajlandó ennyit kifizetni a könyvekért. Talán én vártam túl sokat tőle, ha valaki csak úgy a kezébe veszi, biztos kellemes olvasmányként éli meg. Csak ne várjunk tőle túl sokat.
A főszereplők azonosak, csak az apát öregebb a szolgafiú tapasztaltabb lett a 17 év alatt. A változás csak annyi, hogy még az első részben fogalmunk nincs mire akar kilyukadni Monaldi és Sorti, addig a Secretumban már az első soroktól kezdve tudjuk, hogy ki lesz az új pápa, illetve, hogy ki fog törni a spanyol örökösödési háború. Atto Melani megjelenése a villában világossá teszi számunkra, hogy a francia király keze belenyúl a pápaválasztásba, és az örökösödésbe. Érdeklődve olvastam a regényt, hogy milyen csavart/titkot akarnak leleplezni az írók, hisz elvileg mindenről tud az olvasó.
Már megszokhattuk, hogy Monaldi és Sortiék részletgazdagon írnak le szinte mindent, bevallom nekem annyira részletgazdag néha, hogy gyakran Victor Hugo jut eszembe a Secretum olvasásakor, mivel az Hugo regényeknél is lapokat szoktam átlapozni annyira nem érdekel a (szerintem) a cselekményhez nem szorosan kapcsolódó leírások. Viszont nálam pozitívum, hogy egy csipetnyi misztikumot is beleraktak a második részbe, ami csak javítja szerintem az egyébként lapossá váló történést. Pont ezért a misztikumért olvastam tovább a könyvet, a vége felé már habzsolva, hátha kiderül a titok, mert számomra ez lett volna a nagy TITOK. Nem derül ki. Egy fura, egyáltalán nem méltó magyarázatot találhatunk a misztikumról, annyira nem, hogy keserű szájízt hagy az embernél. Többre vártam. A titok érdekes, de nem titok, hisz eddig is tudtunk mindent, ha nem is ilyen egyértelműen, de sejteni a Károly halála óta mindenki sejtette.
Összegezve azt mondhatom, hogy a nagyobb a füstje mint a lángja, sajnos. Vérlázítóan drága könyvről van szó, meglovagolták a regény körüli "hisztériát", de ezzel csak annyit értek el, hogy a következő részeknél én már nem leszek hajlandó ennyit kifizetni a könyvekért. Talán én vártam túl sokat tőle, ha valaki csak úgy a kezébe veszi, biztos kellemes olvasmányként éli meg. Csak ne várjunk tőle túl sokat.
Megjegyzések