Alison Weir: Lady Jane


Lady Jane 1537 októberében látta meg a napvilágot, abban a hónapban amikor VIII. Henrik egyetlen törvényes fia is megszületik. Jane édesanyja révén a királyi családhoz tartozik, amit a szülei megpróbálnak teljes mértékben kihasználni. Bár a kislánynak a legjobb tanítókat megszerzik, szeretetet csak a nevelőjétől kapott, a szüleinek semmi mást nem jelent, mint az áhított trón eléréséhez szükséges személyt.

A regényben Lady Jane életét a születésétől kezdve a haláláig figyelemmel kísérhettem.
E/1 személyben írta Weir a könyvet, Jane életének mozzanatait más-más személyektől, illetve maga Lady Jane-től tudhattam meg. Ezzel a megoldással úgy éreztem, hogy a főszereplőt nemcsak belülről, hanem kívülről is megismerhettem, hogyan látták mások, mit gondoltak róla a többiek.
A borítón azt olvashattam, hogy "Aki nem sír a végén, az kőszívű"-írta The Times. Akkor én kőszívű vagyok! ;-) Érdekelt a történet, és egy darabig le is kötött. Addig, amíg tudtam hinni Jane-ben. A regényben azt olvashattam, hogy egy igazán okos, tanult nő volt Lady Jane. Mégis teljes mértékben a szülei bábjaként élt és halt. Aki ennyire eszes, és Európa tanult embereivel levelezik, miért nem állítja le a szüleit, miért nem "okoskodik" ki valamilyen megoldást az előre látható tragédia elkerülése érdekében. Mint például Elizabeth, aki rendszeresen beteget jelent, ha kínosnak talál valamit. Az viszont igaz, hogy Lady Elizabeth személyétől nagyon is különböző Jane személye sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, mint az unokatestvére. De talán azért érzek így, mert felháborít, hogy egy lánnyal/nővel ilyet meg lehet csinálni. Szörnyű megpróbáltatás lehet egy embernek a saját kivégzésére várni! Nem tudom elképzelni miként lehet megőrizni az emberi elme tisztaságát! De Lady Jane-nek sikerült, és ez mutatja meg, hogy mennyire erős volt a lelke és a hite.

"Ez a várakozás maga a pokol. Úgy tűnik, utolsó napjaimon a szenvedés legkifinomultabb változatait is meg kell tapasztalnom. A halál, ha eljön, valóban megnyugvás lesz számomra. Utána legalább békén hagynak."

Nem mondanám, hogy csalódtam a könyvben, de nekem jobban tetszett a Lady Elizabeth, bármennyire törtetőnek mutatta is be Alison Weir. A Tudor kor kedvelőinek el kell olvasni!

Megjegyzések

Heloise üzenete…
hát, én is kőszívű voltam - én se tudtam sírni rajta. Nekem is olyan vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban: nem mondanám azt, hogy rossz volt, de nem dobtam tőle hátast. Alison Weir másik könyve, az Elizabeth itt csücsül a polcomon, de még nem mertem elővenni. De ha szerinted az jobb, mint ez, akkor majd elolvasom valamikor azt is :-)
amilgade üzenete…
A Lady Jane-től biztos jobb! ;-)A listádra azért vedd fel, nem olyan rossz a Lady Elizabeth!
Elhaym üzenete…
Ezt a könyvet nemrég nyertem meg. Szeretem a történelmi könyveket, emiatt remélem nem fogok benne csalódni.
amilgade üzenete…
Nem rossz könyv, csak többet vártam tőle. Bátran olvasd el!
Elhaym üzenete…
Remélem minél hamarabb eltudom majd olvasni. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések