2010. szeptember 19., vasárnap

Tracy Chevalier: Isten teremtményei


Az a típusú ember vagyok, aki egy szerzőtől (ha tetszik) egymás után olvasok regényeket. Ez általában nem jó, mert néha túl egyformák a történetek, és az ember hajlamos nem értékelni az írót megfelelően. Most Tracy Chevalier lázban égek! ;-)

Az Isten teremtményeit a kezembe véve azonnal valami nyugalom szállt meg, pedig ki sem nyitottam a könyvet. Talán a borító teszi, amin tengerparton sétál két nő (Michael Ancher: Két nő a tengerparton Skagennél, 1908). Amikor pedig elkezdtem olvasni a történetet, megszűnt körülöttem a világ. Belesüllyedtem a 19. századba, Lyme Regis városkába, abba a hímsoviniszta (bocsánat) világba, ahol Mary Anning és Elizabeth Philpot élt.

A könyv a két nő munkásságát mutatja be, nőkhöz egyáltalán nem illő "szórakozást" találtak ki, Mary a szegénység miatt, Elizabeth az unalom ellen keresgélt a parton különböző fosszíliákat, csontokat. Bár a regény több évtizedet ölel fel, mégsem unalmas, pedig a szürke tenger és tengerpart körül forog minden. Fejezetenként váltva szólal meg egyes számban hol Mary, hol Elizabeth. Így belülről szemlélhetjük a két nő egyszerű, de a maga módján izgalmas életét, lelki világát. Még soha nem éreztem ennyire élesen azt a tényt, hogy a 19. században nőknek lenni nem könnyű. Kiszolgáltatott helyzetben élni egy férfitól (vagy akár többtől) számomra elképzelhetetlen, és fájdalmas. Itt ebben a regényben is két nagyon tehetséges nővel ismerkedhettünk meg, akik csak azért nem tudtak érvényesülni mert nők, hiába okosabbak mint a férfiak. Tracy Chevalier ezt a tényt, ezt a kiszolgáltatottságot állandóan előveszi, és a főszereplői szájába adja. Talán túl sokszor is, nekem egy idő után Elizabeth "siránkozása" (most ez túl erős volt) vénlányságán sok, és valahogy nem hiteles. Mert egy tanult, okos nővel állunk szemben, aki biztos túl tette magát azon, hogy nem tudott férjhez menni. Akinek ráadásul épp elegendő pénze van egy normális, hétköznapi élethez, és izgalmas mindennapi elfoglaltságot talált magának.

Mary Anning és Elizabeth Philpot barátságán keresztül ismerhetjük meg két nőt, és a többi szereplőt is. Chevalier mesterien ábrázolta a női barátságot, és itt sem hiányozhatott a versengés a férfiért, amit valljunk be, a legtöbb női barátságban benne van, és a legtöbb barátságnak ez a vége is. A történet végére rájönnek arra, hogy sokkal többet jelentenek egymásnak, mint egyébként gondolták. Az utolsó fejezet címe: Csendben, együtt méltó befejezés a regénynek, mi pedig sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább a történetüket.


2 megjegyzés:

csenga írta...

Nekem is nagy kedvencem ez a könyv,Én épp karácsonykor olvastam:-)

Chevalier szerintem zseniálisan ír-összes magyarul megjelent könyvét olvastam-

amilgade írta...

Nekem is nagy kedvencem lett! Igyekszem megszerezni a könyveit! ;-)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...