Doris Lessing: Az ötödik gyerek


Adott egy férfi és egy nő (David, Harriet) a hatvanas években, akiknek más az álmaik, mint a társaiknak. Ők nagy családod akarnak egy gyönyörű szép, régi házban. Természetesen a társadalmi norma szerint ez szinte elképzelhetetlen, de ők megvalósítják, igaz segítséggel. Bár mindenki elítéli őket a viselkedésük miatt, mégis amikor kialakítják az otthonukat, ami egy nyugodt, szeretetteljes igazi otthon lesz, a házaspár családja boldogon tölti ott az ünnepeket, akár hetekig is. Mindenki boldog és a felszín alatt irigy, hogy ők nekik miért nem jött be az élet.

A házaspárnak sorban jönnek a gyerekek, Harriet segítséget kap anyja személyében, aki vigyáz a gyerekekre, és a házimunkában is segít. Már a hetvenes években járunk, amikor az anya ötödször is teherbe esik. Már a terhesség alatt érzi, hogy valami nincs rendben, de mindenki csak legyint az orvossal egyetemben. Harriet szenved, fizikailag "bántalmazza" a magzat, ezért nyugtatókat szed, és alig várja, hogy megszülessen a gyerek. Végre megérkezik Ben, aki teljesen más mint a testvérei. Végtelenül agresszív, hiperaktív, és buta gyerek. Beteg, csak épp senki nem akarja belátni az anyán kívül. A beteg gyerek megjelenése a családban óriási változást hozott. Mivel agresszív, és látványra is furcsa a rokonok elmaradnak, nem értik a szülőket, miért ragaszkodnak egy ilyen gyerekhez. Harriet mindent megpróbál, hogy fejlessze Bent, de lehetetlen feladat. Csak rá összpontosít, a család széthullik. Láthatatlanul, de Harriet-et okolják a történtek miatt, és senkitől sem kap segítséget.

Végül az anya is beleegyezik, hogy Bent egy intézetbe vigyék. A család fellélegzik, úgy tűnik, újra a régi életet tudják élni. De Harriet látni akarja a beteg gyereket, és amikor elmegy hozzá, olyan borzasztó körülmények között találja fiát, hogy hazaviszi. Onnantól kezdve a család lassan széthullik. A többi gyerek elmenekül otthonról, David az apa, reggeltől estig dolgozik a pénz miatt. Az álmuk szertefoszlott, elkezdődött a vegetálás.

Lessing nyersen elénk tár egy családi katasztrófát, amitől igazán rosszul tudjuk érezni magunkat olvasás közben. Brutálisan őszinte, nincs mellébeszélés, csak lecsupaszított érzelmek. Nem hosszú a történet, és igazából befejezés sincs. Mert nem lehet befejezése egy ilyen történetnek! A társadalom nem tolerál semmilyen eltérést a normáktól, legjobb esetben különcnek nevezi az álmukat megvalósító embereket. Ha pedig beteg gyerek is van a családban, akkor végleg elhatárolódik. Anyaként még nehezebb volt olvasnom, és ilyenkor folyamatosan hálát adok Istennek, hogy egészséges gyerekem van. Én senkit nem tudok elítélni, bárhogy is dönt a beteg gyerek felől. A döntés után úgy is szenvedni fog élete végéig.
Az olvasáshoz nagy lelkierő kell, de én ettől eltekintve mindenkinek ajánlom. 9 pontot adok a könyvnek.

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések