Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Claire férjével Frank-kel, a második nászútjukat töltik a festői skót felföldön a II. világháború után. Még a háború előtt összeházasodtak, de évekig voltak távol egymástól, és most újra meg kell ismerniük egymást. Frank imádja kutatni a családfájukat, és miközben ezzel foglalkozik, Claire gyógynövények keresésére indul. A séta során belesétál egy kőkörbe, és pillanatokon belül a 18. században találja magát. Az időutazás sokként éri a nőt, pláne akkor, amikor találkozik a férje egyik hírhedt ősével, Jack Randallal. De nem sokáig élvezheti a piros kabátos kapitány "bókjait", mert nagyon hamar a skót MacKenzie klánhoz kerül. Hamar hasznos tagja lesz a klánnak, mivel maximálisan tudja kamatoztatni az orvosi tudását, mivel a 2. világháború alatt nővérként szolgált. Claire az angolok és a skótok között megpróbál egyensúlyozni, elfogadható mesét kitalálni, hogy Ő valójában kicsoda. Eközben megismerkedik egy kedves férfival, Jamievel. Akivel akaratlanul is szorosabb lesz a kapcsolata.

Én mindig szerettem volna visszamenni az időben. Annyira szeretnék ott lenni bizonyos történelmi korszakokba, időpontokba! Éppen ezért izgatottan vettem a kezembe a könyvet. Az eleje lassan indul be, de ez egyáltalán nem baj. Érezhető, hogy az írónő felvezeti a cselekményt. Aztán amikor megtörténik az időutazás, akkor felgyorsul a történet. El kell mondanom, hogy engem zavart az, hogy a 18. századba érkező Claire azonnal megértette magát mint az angolokkal, mint a skótokkal. Bár fogalmam sincs mennyit változott az évszázadok során az angol nyelv, de én csak a magyar nyelvre gondolok, ahol bizony az 1700-as években ember legyen a talpán aki megértetné magát a 21. századból.

Claire szemével látjuk a cselekményt, ami most már pörgős. Folyamatosan jönnek a kalandok/gondok, amikből nehezen, de a hősök mindig kivágják magukat. Megismerhetjük a skót klánok mindennapjait, és természetesen kibontakozik a szerelem Claire és Jamie között. Egyértelmű, hogy Jamiet az írónő igazi férfiideálnak állította be. Nekem már túl tökéletes, de ettől függetlenül megszerettem.

Mint már írtam a kalandokban bővelkedünk, mégis a könyv vége felé valahogy úgy éreztem, hogy elfáradt a cselekmény, talán nem kellett volna ilyen hosszúra nyújtani a történetet.  Egyre jobban zavartak az olyan dolgok, amik igazi lehetetlennek tűntek, de itt mégis sikerül. Nem akarok semmit elárulni, de itt például gondoljatok Jamie szabadulására. Hogy mi mindent meg tud tenni egy nő, amikor boszorkányokat égetnek, és a nők a tűzhely mellől elszabadulni sem tudnak! Szóval a kezdeti lelkesedésem lelohadt, de azért sikeresen kiolvastam a könyvet. Mivel sorozatról van szó, ezért az írónő szépen elhintette a morzsákat, amikre mi olvasók ráharaptunk, és kíváncsiak lettünk. Ezért szerintem már jó sokan várják a folytatást, velem együtt.
9/10

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések