John Scalzi: Vének háborúja

Az igazság az, hogy általában félve veszem a kezembe azt a könyvet, amelyiket még a megjelenése előtt nagyon dicsérnek. Így jártam most is. Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor engem is elkábított az a bizonyos 3 db mondat.

"Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe"

John Perry köszöni szépen, de nem kér az öregségből. Habár a Földön élő emberek mesterségesen elzártan élnek a többi fajtól, mégis eljut hozzájuk, hogy a Gyarmati Véderő 75 éves öregeket toboroz 2-10 év szolgálatra. Azt már csak sejtik az Öregek, hogy valami úton-módon megfiatalíthatják őket, mert élő megfiatalított öreggel még soha senki nem találkozott a Földön. John Perry a Földön hagyva az egész eddigi életét, új kalandba kezd. Nem is sejti, hogy valójában mi van kint a világűrben.

Maga a történet egyszerű, de az írónak a humora zseniális. Bevallom rengeteget mosolyogtam a könyv olvasása közben, persze csak addig amíg igazából el nem kezdődött a harc. A technikai megoldások, mint például a fiatalítás, megkérőjelezhető, de engem egyáltalán nem zavart, mert  ebben a regényben nem ez a fontos részlet.

John Perry a fiatalítás utáni sokkból, egy igazán embert próbáló kiképzés kellős közepén találja magát, ahol nagy szüksége van a természetes eszére. A Gyarmati Véderő elkövet mindent azért, hogy az emberiség megfelelő mennyiségű nyersanyaghoz, földhöz jusson, és ennek az eléréséhez számos katonát küld csatába más-más idegen fajok ellen. Azt is mondhatnám, hogy az író egyszerűen átültette a világunkban játszódó eseményeket az űrbe, más országok, népek helyett itt idegenekkel csatáznak a katonák.

Itt már a humor fanyar, és ironikus, és lassan az olvasó ott látja maga előtt az emberiség talán legnagyobb hibáját. Azt a mérhetetlen hatalomvágyat, és pusztítani akarást.

John Perry alakja mégis a szívembe lopta magát, mert más akar lenni mint a többi. Új életet szeretne kezdeni, és ehhez társat is szeretne. Nem utolsósorban talán Ő az az ember, aki változtatni tud a Gyarmati Véderő eddigi "diplomáciai" megoldásain.

A regény elég rövid, és olvasás közben bizony visszafogtam magam, hogy tovább tartson a könyv. A jó hír az, hogy van folytatása, és remélem magyarul is meg fog jelenni. A cselekmény pörgős, egy percet sem unatkoztam olvasás közben. A könyv borítója nekem tetszik, minden rajta van, ami fontos a regényben. Most már csak várnom kell, hogy mikor jelenik meg a következő rész. Mert az biztos, hogy én azt is elolvasom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

10/10