Melania G. Mazzucco: Vita
Az Ígéret Földje! Annyit hallottam már ezt a szót, ami Amerikát jelenti. Mennyi de mennyi millió ember kelt át az óceánon, hogy megcsinálja a szerencséjét azon az idegen földrészen. Még manapság is sokan ott keresik az ígéreteket. Ahogy az írónő nagyapja, Diamante is 12 évesen a Republic nevű hajón utazik el a távoli országba a 9 éves kislánnyal, Vitával 1903-ban. Diamante idősebb testvérei otthon, Tofuban éhen haltak. Apját nem
engedték be az Államokba, ezért az életben maradt legnagyobb fiát küldte
el az Ígéret Földjére, hogy pénzt szerezzen, és tartsa el a családját. Nem beszélnek angolul, New Yorkban Vita apja várja őket, aki már több éve él Amerikában, és a módosabb olaszok közé tartozik, mivel egy kis zöldséges boltja van, ráadásul a lakásán még tömegszállást is üzemeltet. A két gyerek először az Ellis Islandon működő bevándorlási hivatal dolgozói előtt áll, ahol megalázó eljárás után nagy nehezen tényleg Amerika földjére teszik a lábukat.
Valójában mi várta ezeket az embereket? Legtöbbjüknek még szakmája sem volt, igazából csak kétkezi munkát tudtak végezni. Nyelvet nem beszéltek. Amerika pedig nem volt felkészülve arra a nagy bevándorlási hullámra, ami az 1900-as évek elejét jellemezte. A hajók naponta több ezer szegény embert tettek a partra, kiszolgáltatva őket a zsebmetszőknek, és a modern rabszolgatartóknak.
 |
| Ellis Island |
Az amerikai munkáltatók maximálisan kizsákmányolják a bevándorlókat, kihasználva azt, hogy mindent elvállalnak a kevéske pénz miatt. Az Ígéret Földje hamar a Csalódás Földjévé válik.
Diamante is megtapasztalja, hogy felemelkedni ebből a posványból tanulás nélkül szinte lehetetlen. Azért marad talpon, mert olyan kötelék alakul ki Vita és Ő közötte, ami elszakíthatatlan, egymás nélkül nem tudnak élni.
Nemhiába Vita a könyv címe. Egyrészt a Vita jelentése, élet, másrészt Vita központi figura, aki körül forog minden, aki titokzatos, misztikus alakjával kitörölhetetlenül beleivódik a hozzá közel álló emberekbe. Tagadhatatlanul az olvasó lelkébe is. De az én szívembe még egy mellékszereplő is belopta magát, a maga szomorú, tragikus életével. Ő Lena, a cserkesz lány, akinek szívfájdító története végigkísért, és szerettem volna többet megtudni róla.
Az írónő mesterien bánik a mellékszereplőkkel, akiknek az alakjuk tökéletesen kidolgozott, igaz ebben a családregényben a szereplők igaziak, hús vér emberek voltak.
Miközben a nyomorúságos olasz bevándorlók élete megjelenik előttünk az amerikaiak szemellenzős politikájával egyetemben, a regény főszálaként a két fiatal (Vita és Diamante) szerelme bontakozik ki. Egy olyan perzselő szerelem, amit kevés ember él át. Ami fogódzkodót ad a kegyetlen valóságban, amitől szárnyakat kap az ember, majd megperzselve földre hull.
Ebben a családregényben három generációval találkozhatunk, három idősíkkal egyetemben, amiket az írónő nem lineárisan használ. Néha, néha az olvasó egy kicsit összezavarodott az idősíkok ugrálásával, de talán így még jobban élvezhető a könyv. Tetszett, ahogy megismerhettem az 1900-as évek elejét Vita és Dimanate által, majd a 40-50-es éveket a gyerekeik szemével, és végül maga a jelenkort amiben az írónő kutatása tárul elénk. Nem tudok negatívumokat írni, talán annyit megjegyezhetek, hogy a könyvben szereplő képek nem abban a fejezetben találhatók, ahol szó van róluk, így vissza kell lapozni olvasás közben.
A borító stílusosan a múlt század eleji bevándorlók alakjait mutatja, amitől egyszerű, de tetszetős lett a könyv.
Ez a regény nem engedi el egykönnyen az embert, mert talán nekünk magyaroknak van a családi legendáriumunkban szintén ilyen nagy utazó, aki megjárta a tengertúlt, és talán pont abból a pénzből vette a családi birtokot, amit ott keresett meg nagy nehézséggel. Melania G. Mazzucco méltó emléket állított az Amerikában élt összes, nemcsak olasz bevándorló emlékének.
10/10
Megjegyzések