Ken Follett: A megfagyott világ (Évszázad-trilógia 2.)

Nem olvastam újra az első részt, ezért egy kicsit félve vettem a kezembe a másodikat, attól félve, hogy sok mindent elfelejtettem a szereplőkről, a cselekményről. Nem így történt, pedig két évet vártam a folytatásra. 

Az 1933-as évekkel kezdődik a regény Németországban, ahol a von Ulrich családdal találkozhatunk. Az olvasó azonnal ráérez a cselekményre, a szereplők - még az újak is - szimpatikusak, és valahogy ismerősként üdvözli őket az ember. Nem is kezdődhetne mással ez a második rész a trilógiának, hiszen a fasizálódó Németország előrevetíti azokat a borzalmakat, amiket a világ át fog élni. A szereplőkkel 1949-ig lehetünk, amikor is befejeződik a második rész.

 Follettnek nagyon fontos a történelmi hűség. Azt is mondhatnám, hogy történelmi könyvet nem akart írni, ezért kitalált öt családod, akik elkalauzolják az olvasót a 20. században. Talán ezért is alkalmazott kevés szereplőt a könyvekben. Most az első részben megismert emberek felnőtt gyermekeiről olvashatunk, ők a főszereplők, és sajnos az idősebb generáció háttérbe szorult. Pedig a II. világháború egy olyan nagy jelentőségű változást hozott a világ számára, hogy bővíteni kellett volna a szereplőket. Mert így egy kissé nehéz elhinni, hogy az a néhány ember akiket ismerünk, mindenhol ott van, ahol éppen valami fontos dolog történik. Legyen az a náci Németország, a spanyol polgárháború,  Pearl Habor vagy London bombázása, az atombomba születése, és nem utolsó sorban Szovjetunióban. Ettől eltekintve nem unalmas a cselekmény, pedig szinte minden lépést előre ismerünk a történelmi tudásunk miatt. A szereplők életet visznek a száraz tények közé, az ők életükért aggódunk, ők hozzák az olvasókhoz közel ezt a világot. Így aztán a majd 1000 oldal elolvasása nem okoz gondot. 

Azt hiszem azért nem tud ellaposodni a trilógia, mert olyan sok minden történt a 20. században. Ezért lehet az, hogy várom a következő részt is, ami előreláthatólag 2014-ben jelenik meg. A második rész borítója tökéletesen illik az elsőhöz. A kötés is megfelelő, nem esik lapjaira szét a könyv, sőt olvasás után úgy tűnik mintha ki sem nyitottam volna, ami valljuk be 1000 oldalnál komoly teljesítmény. Nem a legtökéletesebb Follett könyv, de szerethető.
8/10
Az első rész: A titánok bukása
A harmadik rész: Az örökkévalóság küszöbén

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések