Anthony Capella: A kávék költője

Fel sem figyeltem Anthony Capella könyvére, egyáltalán ki is Anthony Capella? Talán sosem olvastam volna el A kávék költőjét, ha a barátnőmnél nem láttam volna meg, és előtte néhány véleményt nem olvastam volna a könyvről. Azonnal elkértem, de egyéb gondok miatt nem tudtam elkezdeni, később pedig megrendeltem, mert már én éreztem furcsán magam, hogy még mindig nálam csücsül olvasás hiányában a regény. Milyen jól tettem!!!!

Képzeld el, hogy az olvasáson kívül még a különböző érzékszerveidet is ingerek érik! Képzeld el, ahogy megjelenik a lelki szemeid előtt a viktoriánus Anglia, majd a buja, forró Afrika, és később a szüfrazsettekkel menetelsz London hideg,  koszos utcáin! Na és az illatok!!! Óh, az illatok! Talán az első olyan könyvemről van szó, ahol ennyire intenzív illatorgián vehettem részt, miközben a számban is éreztem a kávé kissé kesernyés, fanyar ízét. Nem túlzok amikor azt mondom, hogy a regény olvasásakor vissza kellett fognom magam, mert állandóan kávét szerettem volna inni. Persze végül győzött a kávé, és egy-egy forró itallal a kezemben kucorodtam össze a kanapén, miközben faltam a sorokat. Na ez A kávék költője, egy igazi felfrissülést hozó regény, amiben megismerkedhetünk a főszereplő Robert Wallis-szal, a kávéval és persze a szerelemmel.

Robert Wallis egy igazi ficsúr, aki csak a pénzt szórja és semmilyen terve nincs az életével kapcsolatban. Anyagi gondjai miatt elvállal egy munkát Samuel Pinker kávé-nagykereskedő cégénél, ahol teljesen átalakul az élete. Megismeri a kávé világát, és először csak fanyalogva veti bele magát a munkában, később már szenvedéllyel keresi az igazi jó kávét. Igaz a változást a főnök lánya idézte elő, a karakteres Emily, akibe beleszeret és nőül akarja venni. Ahogy a mesékben szokás, itt is Robertnek szerencsét kell próbálnia ahhoz, hogy megkapja álmai hölgyét. Afrikába megy, ahol megtapasztalja az igazi szenvedélyt és még a bukást is. Új emberként érkezik vissza Angliába évek múltán, megpróbál megélni a változásokkal teli országban. Lassan rádöbben az igazi érzelmeire, ha kell harcol a szüfrazsettekkel, ha kell minőségi kávét főz. Robert Wallis megismeri önmagát, az érzésit, és ezt az átváltozást mi olvasók is szemmel kísérhetjük.

Kezdetben nem volt szimpatikus Robert Wallis, én az ilyen típusú férfiaktól 5 percen belül a falat kaparom, de később ahogy a jellemfejlődése elkezdődik majd kiteljesedik, egyre szimpatikusabbá volt, és a kedvenc szereplőmé alakult. Emily alakja nagyon meghatározó, a vele történések bemutatják a nők akkori életét. A feminista énem borzongott a róla olvasottaktól, azt hiszem én is az első sorokban lettem volna a tüntetéseknél. 
Erőteljes illatok, ízek és érzelmek jellemzik a regényt, na meg a humor ami végig áthatja a lapokat. Igazi korrajzot kapunk az írótól, és a vadkapitalizmust. Ettől a gátlástalanságtól felfordult a gyomrom, különösen azért, mert még mindig ilyen folyik a világban. 
Különösen tetszik a könyv borítója. A finom csipkés ruha, az erőteljes színű kávéscsésze teljesen elvarázsolt, méltó a regényhez.

A számomra ismeretlen író az afrikai Ugandában (micsoda meglepetés) született 1962-ben. Szerencsére több könyve is megjelent magyarul:
A szerelem étke
A jégkirálynő
Róla és a könyveiről itt olvashatsz.
10/10

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 552 oldal

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések