Gerbrand Bakker: Az iker (...SZÖSSZENET)

Fájóan háttérbe szorult könyvről van szó. Igazából én semmit nem hallottam az írójáról, amíg meg nem vettem ezt a könyvecskét. Csak 312 oldal, de milyen komoly, lélekbemarkoló sorok találhatók benne!

"Néha nem értem, hogy vénülhettem meg ennyire. Amikor tükörbe nézek, viharvert arcom mögött mindig egy tizennyolc-tizenkilenc éves fiút látok. És még mindig azon gondolkodom, hogy kit néztem azon az éjszakán."

Helmer egy idősödő gazda, aki a családi tanyán a mozgásképtelen öreg apjával él együtt. A magány körbefonja, szinte megfojtja. Pedig nem mindig volt ez így. Gyermekként is a szeretetre vágyott, szinte összenőtt a testvérével, de ez a sziámi életmód is megszűnt, amikor a testvére megismerkedett a nagy Ő-vel. Apja különbséget tett a két gyerek között. Úgy tűnt, hogy Henk testvére az, aki apja nyomdokaiba lép, és gazdálkodó lesz. Ám Helmernek is voltak álmai, tervei, de ikertestvére halála után minden megváltozott.  A családi gazdálkodás rá maradt, egy olyan életet kezdett élni, ami nem is az övé volt.

Szülőként mindig elcsodálkozom mennyire tönkre lehet tenni egy gyermeket. Egy szóval, vagy a szótlansággal, esetleg a meleg simogatás hiányával. Pedagógusként nap mint nap ilyen gyerekekkel találkozom. Romba dőlt álmok, életek! Lehet ebből kiút? Újra kezdhetünk mindent, vagy halálunk órájáig a kényszernek engedelmeskedünk. Helmernek is döntenie kell, mi olvasók pedig végig szorítunk ennek a megtört embernek, hogy valami az életében sikerüljön.

Lassan hömpölygő mondatok, az idő szinte megállni készül. Komoly gondolatok a felelősségről, szeretetről, családról. Örülök, hogy megvettem ezt a regényt, és megismerkedhettem az író Helmerjével. 

10/10

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2013

Terjedelem: 312 oldal